Horváth Györgyi média- és kultúrakutató, korábban irodalomtörténész és -kritikus. Kutatási területei a gender és a média viszonyrendszere, társadalmi mozgalmak médiahasználata és médiareprezentációi, kritikai diskurzusanalízis, médiaszociológia és a globális angolszász diskurzusok interakciói a kelet-közép-európai helyi diskurzusokkal. Korábban a kritikai kultúrakutatás és a poszt-szocialista irodalomtudomány témáival, női alkotóművészekkel, a társadalmi nemek és az irodalom kapcsolódásaival, a nagyvárosi társadalmi térhasználat és az irodalmi modernség kérdéseivel foglalkozott. Angolul és magyarul rendszeresen publikál, angolból rendszeresen fordít. Művei többek közt a Purdue University Press, a L’Harmattan, a Farleigh Dickinson University Press és a Balassi kiadóknál, továbbá a Feminist Media Studies, a Journalism Practice, a Hungarian Cultural Studies, és a magyar Literatura szaklapokban jelentek meg. Szerzője két tudományos monográfiának (Utazó elméletek, Balassi: 2014; Nőidő, Kijárat: 2007), egy tanulmánykötetnek (A hiányzó B, Anonymus: 2005), és társszerkesztője két kortárs magyar irodalmi antológiának (Kortárs irodalmi olvasókönyv, BBI: 2005; Hide and Seek, JAK: 2004). Vendégszerkesztője volt a Kalligram 2002-es „A modernség neme” című tematikus lapszámának. Angolból magyarra többek közt Rita Felski, Gayatri Chakravorty Spivak, Robert Brier és Louise O. Vasvari munkáit fordította.
1998-2014 között tizenhat évig irodalomtörténészként és -kritikusként dolgozott Magyarországon. A Pécsi Tudományegyetemen 2006-ban doktorált, 2011-ben habilitált, és 1999 és 2013 között ugyanitt, illetve az ELTÉ-n és a Balassi Intézetben tanított irodalmat. Ez idő alatt több kutatói ösztöndíjat is elnyert: az MTA Bolyai posztdoktori ösztöndíját (a „Politika és irodalom: az angolszász–kelet-európai különbség” című kutatási projekttel, 2007-2010), az Eötvös posztdoktori kutatói ösztöndíjat (SUNY in Stony Brook, NY, USA, „Posztnacionalizmus és irodalom: az olasz-amerikai irodalom” témában, 2009), a Móricz Zsigmond Irodalmi Alkotói Ösztöndíjat (2007) és a Soros Alapítvány ösztöndíját (CEU, „The Gender of Modernity” 2001-2002). Ebben az időszakban irodalomkritikusként is rendszeresen publikált, többek közt a Magyar Narancs, az Élet és Irodalom, az Alföld, a Jelenkor és a Prae.hu lapjain. 2012 és 2014 közt részt vett az MTA Irodalomtudományi Intézetében működő, Rákai Orsolya vezette Corpus Alienum. A kultúra narratívái – korporális narratológia kutatócsoport munkájában. 2014 és 2017 közt a Móricz Zsigmond Irodalmi Alkotói Ösztöndíj egyik kurátora volt.
Irodalomtudományos munkái közül a legnagyobb figyelmet az Utazó elméletek. Angolszász politizáló elméletek kelet-európai kontextusban című monográfiája keltette: a monográfia 2015-ben az MTA Irodalomtudományi Intézetének Erdődy Edit-díját is elnyerte. A mű az 1990-es évek elejétől a kétezres évek közepéig vizsgálja az irodalom politikai és társadalmi funkciójára vonatkozó kortárs és közelmúltbeli irodalomszemléleteket, és ezen szemléletek intézmény- és társadalomtörténeti hátterét magyar, angolszász és kelet-európai kontextusban. Fókuszában az angolszász politizáló elméletek kilencvenes évekbeli magyar recepciójának sajátosságai – mindenekelőtt a recepció depolitizáló jellege – állnak, és ezeket a sajátosságokat a könyv a posztkommunista Kelet-Európa kultúr-, társadalom- és gondolkodástörténetébe ágyazva fejti ki.
Horváth Györgyi 2014-ben külföldre, Nagy-Britanniába költözött, szakterületet váltott, és 2014-től a London School of Economics and Political Science (LSE) média szakán folytatott doktori tanulmányokat. 2019 márciusában megvédett disszertációjának témája a családon belüli erőszak diskurzusának a magyar hírmédiában való megjelenése volt a 2002 és 2013 közti időszakban. 2019-2020 között a London School of Economics and Political Science Média és Kommunikáció Tanszékének tudományos munkatársa volt. 2020-tól szabadúszó, médiával és genderrel foglalkozik, 2022-től az észtországi Tallinni Egyetemnek, azon belül is a „Baltic Film, Media, and Arts Schoolnak” a visszatérő oktatója.
A magyar humántudományos nyilvánosság legutóbb a Szépírók Társasága Női Érdekvédelmi Fórum (SZÍN) által életre hívott ún. „díjmonitoring program” kapcsán találkozhatott a nevével: a vezetése alatt 2022-ben indított program segítségével a mindenkori előző évben kiosztott hazai szépirodalmi díjak díjazottjainak a nemi arányait monitorozzák, és vetik egybe a hazai elitkiadók szépirodalmi könyvtermésével.
2023. szeptember 23.
Adamik Mária szociológus, szociálpolitikus a hazai feminista mozgalom elmúlt közel 40 éves történeti szakaszának egyik legfontosabb és megkerülhetetlen személye. Gondolatai és munkássága máig fontos sarokpontot és viszonyítási alapot jelentenek a nők helyzetének javítása érdekében munkálkodó hazai aktivisták, kutatók, oktatók és az ügy iránt elkötelezett érdeklődők számára.
Adamik Mária 1984-től tevékenykedik az Eötvös Loránd Tudományegyetem kötelékében, a kezdetektől fogva fontos szerepet töltött be az egyetem szociálpolitika, valamint szociális munka szakok képzési tereinek fejlesztésében, aktualizálásában és kidolgozásában. Már e tevékenysége során is alapvetőnek tekintette, hogy a nemek közötti társadalmi viszonyok problémáját, annak tárgyalását beépítse az egyetemi kurzusokba. Ezzel már a ’80-as években elkezdte a feminista és a nemi igazságossági szempontok oktatáson keresztül való befoglalását a jövő szociális szakembereinek látásmódjába.
Adamik Mária a rendszerváltás időszakában az újra nagy lendületet kapó hazai nőmozgalmi aktivizmus egyik motorja lett. Alapító tagja az 1989 óta működő és 1990-ben bejegyzésre kerülő Feminista Hálózatnak, és hozzá fűződik a már nevében is rebellis Civil Ombudsnő Alapítvány létrehozása. Utóbbi keretében működött az azóta is unikálisnak számító Nővonal telefonos szolgáltatás, ahol szociálpolitika, szociális munka, szociológia, pszichopedagógia szakot végzett vagy azt tanuló, erre kiképzett nők fogadták főként olyan nők hívását az ország minden pontjáról, akiknek nem volt kivel megbeszélniük azokat a problémákat, amelyekkel nőként szembesültek. A Nővonal példaértékű vállalkozás volt nem csak abban a tekintetben, hogy az államhoz képest alternatív női szükségletértelmezés mentén biztosította szolgáltatását, hanem abban is, hogy a lehető legholisztikusabb keretben, nem egy speciális területre fókuszálva, hanem a problémák valós komplexitásában igyekezett a női hívók ügyeire reagálni.
A ’90-es években több külföldi ösztöndíjat is nyert (például a Rutgers és a Johns Hopkins egyetemekre), amelyek egyrészt tovább inspirálták a feminista és gendertanulmányok területén, másrészt felismerte a kelet-nyugat törésvonal és egyenlőtlen viszonyrendszer jelentőségét a feminista aktivizmusban és abban, hogy különféle régiók nőit a globális kapitalizmus és patriarchátus hogyan kapcsolja be kizsákmányolási folyamataiba. A „Nagy Fehér Üzemmód” metaforával társadalomkutató kollégáit messze megelőzve leplezte le a neoliberalizmus fehér férfiuralmát.
A ’90-es évek második felében egyre nagyobb tér nyílt arra, hogy a feminista szempontok a felsőoktatási képzések tartalmában is erőteljesebben megjelenjenek, illetve elkezdődött a hazai „gender studies” képzés intézményesülési folyamata. Adamik Mária ezekben a folyamatokban is úttörő szerepet vállalt. Az ELTE-n ez az időszak a nemek közti társadalmi viszonyokkal foglalkozó kurzusok aranykora volt. Már az 1993/1994-es tanévben tartott Társadalompolitika című kurzusának fókuszában is az állt, hogy a társadalompolitika hogyan alakítja a nemek közti kapcsolatokat. 1995-től kezdve dolgozott a társadalmi nemek tudománya egyetemi szintű képzés hazai akkreditációján, amely végül önálló mesterszakként a Közép-Európai Egyetemen (CEU) került akkreditálásra. Ezzel egyidőben az ELTE-n megalapította a Gender Studies Kutatóközpontot, és a szociológia szakon a gender studies szakirányú képzési programot. Ezzel letette az alapjait annak a folyamatnak, amely majd később a magyar nyelvű önálló Társadalmi Nemek Tanulmánya mesterszak megszervezéséhez és elindulásához vezet 2017-ben.
Oktatói munkája nem csak az ELTE-hez kötötte. Docensként oktatott a Pécsi Tudományegyetem Ilyés Gyula Kar Szociális Munka és Szociálpolitika Intézetében, ahol lehetősége nyílt arra, hogy a komplex női szociális szolgáltatások témáját a kistérségfejlesztés gazdasági-politikai kontextusával ötvözze. A CEU Gender Studies Department tagjaival és az ottani Gender Studies MA-szakkal is hosszú ideig volt szoros a kapcsolata, több alkalommal tartott kurzusokat és előadásokat, egyfajta híd- és közvetítő szerepet is betöltve a magyar egyetemek, kutatóhelyek, valamint feminista aktivisták és a CEU között.
Oktatói pályájának egyik fontos sarokpontját jelentették családszociológiai kurzusai, ahová akkor is át tudta menteni a genderparadigmát, amikor a külső források elapadása és az intézményeken belüli ellenállás vagy nem elégséges szövetséges miatt a korábbi prosperitáshoz képest szűkültek a lehetőségek a feminista és genderstúdiumok előtt. Forradalminak számított az a megközelítése, amely a családra a genderviszonyokból tekint rá, ami szemben állt a hagyományos demográfiai és funkcionalista paradigmával. Hiánypótló munkaként tartják számon ma is az általa szerkesztett “Bevezetés a szociálpolitika nem szerinti értelmezésébe – Gendering Social Policy” című kötetet, amely az első gender szempontú alapozó tankönyv szociális munkások és szociálpolitikusok számára. A tankönyvet, amelynek bevezető tanulmányát is jegyzi, széleskörben ma is használják a hazai felsőoktatásban.
Mindeközben a nyilvánosságban is kérlelhetetlenül képviselte elveit. Szervezett tüntetést az abortusz-szabályozás szigorítási terve ellen, többször is kemény konfliktusokat vállalt a szexmunka-fogalom elterjesztésének megakadályozása érdekében, és síkra szállt a prostitúció, a pornó- és a szexipar ellen.
Adamik Mária iskolát teremtett azzal, ahogyan folyamatosan megkérdőjelezte a megkérdőjelezhetetlennek tartott nézőpontokat, alapvetéseket a tanításban, nyilvános megszólalásaiban és a civil nőmozgalomban. Több évtizedes munkássága, aktivizmusa, oktatói és a mai napig tartó mentori tevékenysége és támogató jelenléte sokunk számára szolgál példamutató iránytűként, és személye felbecsülhetetlen értéket jelent ma is a hazai feminista mozgalom számára.
Mindezekre tekintettel, a kuratórium egyhangú döntése alapján, Adamik Mária a Kaffka Margit-díj 2022 évi díjazottja.
2022. szeptember 23.
Joó Mária egyetemi tanulmányait az ELTE Bölcsészkarán végezte magyar-latin-görög szakon. Filozófiai tanulmányokat német egyetemeken folytatott: két évig Tübingenben, majd később két évig Wuppertalban, előbb DAAD (1977-79) majd Hertz (1991-1993) ösztöndíjasként. Néhány évig az ELTE BTK Latin Tanszék, majd 1979-től az Újkori és Jelenkori Filozófia Tanszék oktatója. 2009-től habilitált egyetemi docens; megalakulása óta külső tagja a TNT, Társadalmi Nemek Tudománya Kutatócsoportnak a Szegedi Tudományegyetemen.
Tudományos érdeklődése eleinte a Platón-kutatásra fókuszált. Doktori disszertációját 1977-ben “Az enthusziaszmosz fogalom Platón filozófiájában” címen írta, kandidátusi disszertációját „Aspekte der Platonischen Erostheorie /Philosophie, Ähnlichkeit, Geschlecht/” témában 1996-ban védte, és főleg ilyen témájú órákat tartott. Később Platónon keresztül eljut a modern filozófia számos képviselőjéhez, Derrida, Popper, Heidegger munkáival foglalkozik. Filozófia és filozófiatörténet viszonya problémájának tekinti a görög filozófia modern újjászületése jelenségét, amelyet a hermeneutika, a megértés-értelmezés tudománya elméleti kereteiben helyez el. Már a hetvenes évek végén, tübingeni tanulmányai során kezd el ismerkedni Gadamer vonatkozó munkáival. Platón művei kapcsán foglalkozik számos egyéb elméleti témával is: a mítosz, a metafora, az irodalmi forma filozófián belüli szerepével, művészet és filozófia, mítosz és logosz kapcsolatával, viszályával. Az 1990-es évek végétől oktatási tevékenysége az etikára, társadalom-, és politikai filozófiára, illetve a filozófiai antropológiára koncentrálódik. Habilitációjára az ELTE BTK-n 2009-ben került sor „Modern lábjegyzetek Platónhoz” című dolgozatával.
A magyar filozófiai gondolkodásban elsők közt vállalkozott az új, transzdiszciplináris terület, a nemek azonosságának és különbségének vizsgálatára, a gender tudomány felvetéseinek a filozófia tudományába való beemelésére. Évtizedeken óta tart előadásokat, szemináriumokat a kérdés filozófiatörténeti, társadalomfilozófia, tudományfilozófiai, etikai vonatkozásairól anyaintézményében, illetve meghívott előadóként más hazai és nemzetközi egyetemeken (SZTE, CEU, Bécs, Bergen, Wupertal, Freiburg). A társadalmi nemek kérdéseinek kutatását a filozófiai antropológiához és olyan tudományos elméletekhez köti, melyek az emberi természettel foglalkoznak. A szociobiológia, evolúciós pszichológia, és etológiafeminista filozófiai kritikáját tűzi ki célul. 1998-2000-ben az Open Society Support Foundation egyéni kutatási támogatásában részesülve Philosophy of Love/Desire and the Representation of Gender projekten dolgozott. 2010 után a környezetfilozófia és bioetika témája felé fordult, illetve Simone de Beauvoir feminista fenomenológiai és posztszocialista recepciójára koncentráló munkássága válik napjainkig meghatározóvá (angol, francia, német nyelven is jelentek meg tanulmányai a témában).
Pályája során a filozófia szakon minden szinten oktatott; a politikai filozófia és fenomenológia doktori programjában is, de tartott nagy népszerűségnek örvendő gender viszonyokat és elméleteket elemző, általánosan művelő, szabadon választható kurzusokat is. Jelentős publikációja a HEFOP pályázat keretében írt szabadbölcsész e-tankönyv, az Emberi természet, női természet. Számos egyetemi kurzus kötelező olvasmányaként használják a Magyar Filozófiai Szemlében megjelent, „A feminista elmélet és a (női) test” című tanulmányát.
Az International Plato Society és az International Association of Women Philosophers tudományos társaságok tagja, rendszeres vendégelőadója a TNT, a Társadalmi Nemek Tudománya kutatócsoport, SZTE BTK AAI által szervezett NYIM konferenciáknak, szakkollégiumokban tart feminista nézőpontból összeállított filozófia órákat (Corvinus Egyetem Társadalomelméleti Szakkollégiuma, Határontúli Magyarok Márton Áron Szakkollégiuma). A társadalmi nemek tudománya népszerűsítése szempontjából különösen fontosak a különböző női civilszervezetek által szervezett szabadegyetemeken tartott előadásai és kerekasztal beszélgetései. Nemzetközi tudománypolitikai tevékenysége is figyelemre méltó, az Európai Bizottság Kutatási Igazgatósága magyarországi konferenciáinak rendszeres résztvevője: közreműködött a Women in Science és a Gender Mainstreaming programokban, valamint a Norvég Alap által finanszírozott ELTE Quality Assurance projektben.
2021. szeptember 24.
Louise O. Vasvári, azaz Vasvári Alojzia Olga Budapesten született, nyolcéves koráig élt Magyarországon, majd egy év kolumbiai tartózkodás után családjával az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Ott járt egyetemre, PhD tudományos fokozatot a University of California, Berkeley-n szerzett irodalomtudományból. Ma a Stony Brook University professzor emeritája és a New York University oktatója, de vendégtanárként számos egyetemen tartott kurzusokat, köztük a Cambridge Universityn és a Berkeley-n. Magyarországon az új század első évtizedében tanított az ELTE-n, a CEU-n és a Szegedi Tudományegyetemen is, ahol a Társadalmi Nemek Tudománya Kutatócsoport külső tagja 2009 óta.
A transzkulturális tudományos élet egyik megteremtője, angol, magyar és spanyol nyelven megjelent tudományos írásai, könyvei széles érdeklődési körről tanúskodnak. Louise O. Vasvári úttörő munkát végez a női szempontok, a genderrel és szexualitással kapcsolatos kérdések feltárásában a középkortól napjainkig az irodalomtudományban, a nyelvészetben, a kultúratudományban, a női életírás kutatásában és a holokauszt-kutatásban. Kutatásait egyszerre jellemzi az originalitás és erudíció. Az összehasonlító magyar kultúratudományról Steven Tötösy de Zepetnek társszerkesztésében a Purdue University Pressnél 2011-ben angolul megjelent kötete, a Comparative Hungarian Cultural Studies egy új tudományterület hazai alapjait fektette le. Legújabb tanulmányaiban a női holokausztnaplók ételreceptjeit, az első magyar szépségkirálynőről, Simon Böskéről szóló elemzésében pedig a nemi szerepek, a nemi és faji identitás kérdését vizsgálja a két világháború közti Magyarországon.
Louise O. Vasvári felbecsülhetetlen értékű hozzájárulása a magyarságtudomány nemzetközi kutatásához a Hungarian Cultural Studies című, az USA-ban megjelenő e-folyóirat gondozása, melynek főszerkesztője. A Hungarian Cultural Studies széles spektrumú, a magyar irodalommal, történelemmel, tág értelemben vett kultúrával foglalkozó hungarológiai folyóirat. Az angol nyelvű lap a nemzetközi szerzőgárda legszínvonalasabb írásainak ad helyet, s Louise O. Vasvári önzetlen, fáradhatatlan munkájának köszönhetően az itt publikáló magyar kutatók a folyóirat révén a nemzetközi tudományos életbe kapcsolódhatnak be.
Az írásaiban a női szempontot érvényesítő tudósként és fáradhatatlan szerkesztőként, a tudományos élet szervezőjeként Louise O. Vasvári méltó módon képviseli Kaffka Margit szellemiségét.
2021. február 19.