Bollobás Enikő irodalomtörténész, amerikanista, az ELTE Amerikanisztika Tanszékének professor emeritusa, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A magyar tudományos közéletben az 1980-as évek eleje óta elkötelezett genderszellemű oktatóként, kutatóként és aktivistaként egyaránt a feminista értékrend, szemlélet és elmélet képviseletében tevékenykedett. A nyolcvanas évek elején ő volt az egyik elindítója a magyarországi egyetemi feminista gondolkodásnak és aktivizmusnak. Az ELTE angol szakán 1977-től tartott óráira sikerrel csempészte be női témákat, miközben akkor született tudományos írásaiban nyíltan tárgyalta a társadalmi nem kérdéseit az irodalomban, így pl. az Emily Dickinson, Sylvia Plath és Anne Sexton költészetében megjelenő női szerepek sajátosságait. Reschné Marinovich Sarolta mellett Bollobás Enikő nevéhez fűződik a szegedi feminista gondolkodás beindítása is. 1985 és 1990 között tanított a József Attila Tudományegyetemen (ma SZTE), ahol az akkor induló amerikanisztika képzésben feminista szemléletű irodalmi, társadalom- és politikatörténeti kurzusokat tartott.
Lelkes hallgatói az óráin kapott lendülettel kezdtek feminista aktivistaként is tevékenykedni. 1989-ben alapította meg a Szegedi Feminista Csoportot, mely egyetemi vitakörként és aktivista csoportként működött. Nyilatkozatokat, kiáltványokat és újságcikkeket írt, melyekben a nők helyzetével foglalkozott, és a magyar nők öntudatra ébredését remélve a politikai változásoktól, szembeszállt a feministaellenes megnyilvánulásokkal, abortuszvitákban állta a „magzatvédők” támadásait; politikai gyűléseken tartott mozgósító előadásokat, interjúkat adott. Későbbi – az ELTE Amerikanisztika Tanszékén, a Debreceni Egyetemen, az Oregoni, az Iowai és a Turkui Egyetemen tartott – amerikai irodalmi, irodalom- és kultúraelméleti, illetve tágabb értelemben vett amerikanisztikai óráit is rendre áthatotta a gender témája: az a szándék, hogy a hallgatóik jobban megértsék a nők által, a nőkről vagy a nők számára termelt kultúrákat. A BA, MA és PhD-szinten egyaránt oktatott gender-témájú kurzusokat; 1998-ban Betty Friedant is meghívta az ELTE-re egy előadásra.
Tudományos munkásságának is fontos eleme az a feminista szemlélet, melyet amerikai irodalomtörténetének egyik fő érdemeként méltatnak. Korai günokritikai tanulmányai után feminista elméleti kérdésekkel foglalkozott. Ebben a témában védte meg akadémiai doktori disszertációját, amelyet az első „genderes nagydoktoriként” tartanak számon. Két könyvet is szentelt a szubjektumperformativitás genderproblémáinak (They Aren’t, Until I Call Them — Performing the Subject in American Literature [Peter Lang, 2010], Egy képlet nyomában — Karakterelemzések az amerikai és a magyar irodalomból [Balassi, 2012]). Monográfiát írt Emily Dickinsonról, és több mint 60 feminista elméleti keretezésű tanulmányt többek között Sylvia Plath-ról, Anne Sextonról, Zora Neale Hurstonról, Carson McCullers-ról, Kate Chopinről, Edith Whartonról, Anne Hutchinsonról, a nőket alárendelő narratív háromszögstruktúráról, a szövegpornográfia dehumanizáló működéséről, a korai szüfrazsettek politikai gondolkodásáról, az amerikai déli kultúra örökségeiről. Bollobás szerkesztette a Hungarian Cultural Studies folyóirat 2019-es számának tematikus összeállítását, amely több magyar kutató gendertémájú írását gyűjti egybe.
2020 óta immár hatodik éve vezeti az MTA Nők a kutatói életpályán elnöki bizottságot, amelynek keretében a nőknek a tudományos életben elfoglalt helyzetének jobbításán dolgozik. Kezdeményezésére született több, a múlt nagy magyar női tudósait láthatóvá tevő kiadvány, így a Pioneer Women in Science and Education I-II (ed. Réka M. Cristian & Anna Kérchy), valamint a Nők a tudomány fellegvárában. Kutatói életutak a Magyar Tudományos Akadémián 1949-2021 (szerk. Hay Diana, Palasik Mária, Schadt Mária) című nagyszabású kiadvány. 2019 óta hetedik alkalommal szervez „Nők a tudományban” programot a Magyar Tudomány Ünnepe MTA-rendezvények keretében.
2025. szeptember 26.
Barát Erzsébet alkalmazott nyelvész, egyetemi docens. 1989 óta a Szegedi Tudományegyetem Angol Tanszékének oktatója, 2000 óta a CEU Gender Studies Tanszékének vendégprofesszora, az SZTE Angol-Amerikai Intézet TNT Kutatócsoportjának alapítója, 2023-ig a csoport vezetője és az Anglisztika MA Gender Studies alprogramjának szakfelelőse. Az Angol-Amerikai Intézet karizmatikus tanáregyénisége, iskolateremtő oktató, kiemelkedő tudós.
Főbb kutatási területein – a diszkurzus elméletek és elemzések; a nyelvhasználat, ideológia és hatalom viszonya; a diszkurzus, identitás és a társadalmi nem metszéspontjai; a gyűlöletbeszéd; a feminista kultúrkritika; a queer elméletek – nemzetközileg elismert eredményeket ért el.
Rangos szakmai fórumok rendszeres résztvevője, 1999 óta 100-nál több konferencián, illetve tudományos eszmecserén adott elő, itthon és külföldön egyaránt. A Szegedi Tudományegyetem TNT, Társdalmi Nemek Tudománya Kutatócsoport által szervezett Nyelv, ideológia, média konferencia, Magyarországon az egyetlen évente szervezett gender konferencia megálmodója, alapítója, közel két évtizedig főszervezője. A nívós szakmai rendezvény résztvevői idővel összetartó, egymást kölcsönösen inspiráló-támogató, bajtársnői tudományos közösségé kovácsolódtak. Ennek a kollektívának az életre hívásáért is neki tartozunk köszönettel.
Publikációs tevékenysége is figyelemreméltó: 103 publikációt jegyez szerzőként, több tanulmánykötetet is szerkesztett, jelenleg egy monográfián dolgozik a gyűlöletbeszédről. Alapító főszerkesztője a Társadalmi Nemek Tudománya interdiszciplináris E-folyóiratnak (http:/primus.arts.u-szeged.hu/ieas/gender/tntef.htm), melynek 2011 óta jelennek meg számai évi két alkalommal. Többek között a Feminist Critique és az AHEA nemzetközi folyóiratok szerkesztőbizottsági tagja. A társadalmi nem tudomány magyar terminológiájának kialakítása szempontjából meghatározó kötetek szakfordítója (ezek közül legfontosabbak a feminista filozófus Judith Butler Jelentős testek és Thomas Laqueur A testett öltött nem című kötetei). Munkásságának interdiszciplináris jellegét jól példázza, hogy Adamik Mária „nyelvészek között a legjobb szociológusként” méltatta.
Kiváló oktatói és kiemelkedő témavezetői munkájának köszönhetően iskolateremtőnek bizonyult a Gender Studies hazai meghonosítása terén. Hazai eredményei mellett mérvadó vendégoktatói tapasztalatra tett szert: tartott PhD kurzusokat a Bécsi, a Brnói, a Prágai, a Lisszaboni, a West Virginiai és a Sundsvalli Tudományegyetemeken. 2013-ban és 2023-ban elnyerte a Bécsi Egyetem Käthe Leichter Vendég Professzúrát a Társadalmi Nemek Tudománya területén. Különböző tudományos ösztöndíjaknak köszönhetően (British Council, Tempus, Soros Alapítvány) alkalma nyílt huzamosabb időt töltenie Nagy Britannia és Ausztrália jelentős egyetemein. Aktív résztvevője nemzetközi tudományos együttműködéseknek, a szegedi egyetemi kutatásokat spanyol, olasz, finn, tunéziai, izlandi egyetemekkel összekapcsoló projekteknek. Részt vett EIGEE, TÁMOP, HESP és COST projektekben.
A tudományszervezői tevékenységet illetően, meghatározó szerepet játszott az SZTE Angol Tanszékének Gender Studies MA és Alkalmazott Nyelvészeti MA alprogramjának, illetve a CEU Comparative Gender Studies MA és PhD programjainak kidolgozásában. 2002-2005 között a Lavender Languages and Linguistics kongresszus szervezőbizottságának tagja (American University, Washington D.C.) 2006-2010 között ’Gender Task Force’ vezető, a Nyelv, Identitás és Kultúra Alprogram regionális szintű kutatások vezetője a LINEE (Languages in an European Network of Excellence) EU F6-os Keretprogramban. Számos nemzetközi szakmai szervezet tagja (HUSSE, ESSE, HAAS, ISA, ATGENDER, NECS).
Kimagasló oktatástevékenységi munkája is: az SZTE Angol-Amerikai Intézetében hosszú ideig tanulmányi felelős volt, a MAT Bizottság tagja majd vezetője, az Intézeti Tanács állandó meghívottja, valamint az Intézet képviseletében évekig a kari Tanulmányi Bizottság tagjaként is tevékenzkedett.
Tudományos munkájának és a nemzetközi Gender Studies területén végzett tevékenységének elismeréseként 2022-ben megkapta a kitüntető The Forum for Gender Studies Award-ot, röviden a Nobelia-Díjat, amit háromévente ítélnek oda a svéd Sundsvalli MidSweden Egyetemen, 2024-ben pedig a varsói Maria Grzegorzewska Egyetem ismerte el tudománypolitikai tevékenységét a rangos Janusz Korczak UNESCO Chair Díjjal.
2024. október 4.
Horváth Györgyi média- és kultúrakutató, korábban irodalomtörténész és -kritikus. Kutatási területei a gender és a média viszonyrendszere, társadalmi mozgalmak médiahasználata és médiareprezentációi, kritikai diskurzusanalízis, médiaszociológia és a globális angolszász diskurzusok interakciói a kelet-közép-európai helyi diskurzusokkal. Korábban a kritikai kultúrakutatás és a poszt-szocialista irodalomtudomány témáival, női alkotóművészekkel, a társadalmi nemek és az irodalom kapcsolódásaival, a nagyvárosi társadalmi térhasználat és az irodalmi modernség kérdéseivel foglalkozott. Angolul és magyarul rendszeresen publikál, angolból rendszeresen fordít. Művei többek közt a Purdue University Press, a L’Harmattan, a Farleigh Dickinson University Press és a Balassi kiadóknál, továbbá a Feminist Media Studies, a Journalism Practice, a Hungarian Cultural Studies, és a magyar Literatura szaklapokban jelentek meg. Szerzője két tudományos monográfiának (Utazó elméletek, Balassi: 2014; Nőidő, Kijárat: 2007), egy tanulmánykötetnek (A hiányzó B, Anonymus: 2005), és társszerkesztője két kortárs magyar irodalmi antológiának (Kortárs irodalmi olvasókönyv, BBI: 2005; Hide and Seek, JAK: 2004). Vendégszerkesztője volt a Kalligram 2002-es „A modernség neme” című tematikus lapszámának. Angolból magyarra többek közt Rita Felski, Gayatri Chakravorty Spivak, Robert Brier és Louise O. Vasvari munkáit fordította.
1998-2014 között tizenhat évig irodalomtörténészként és -kritikusként dolgozott Magyarországon. A Pécsi Tudományegyetemen 2006-ban doktorált, 2011-ben habilitált, és 1999 és 2013 között ugyanitt, illetve az ELTÉ-n és a Balassi Intézetben tanított irodalmat. Ez idő alatt több kutatói ösztöndíjat is elnyert: az MTA Bolyai posztdoktori ösztöndíját (a „Politika és irodalom: az angolszász–kelet-európai különbség” című kutatási projekttel, 2007-2010), az Eötvös posztdoktori kutatói ösztöndíjat (SUNY in Stony Brook, NY, USA, „Posztnacionalizmus és irodalom: az olasz-amerikai irodalom” témában, 2009), a Móricz Zsigmond Irodalmi Alkotói Ösztöndíjat (2007) és a Soros Alapítvány ösztöndíját (CEU, „The Gender of Modernity” 2001-2002). Ebben az időszakban irodalomkritikusként is rendszeresen publikált, többek közt a Magyar Narancs, az Élet és Irodalom, az Alföld, a Jelenkor és a Prae.hu lapjain. 2012 és 2014 közt részt vett az MTA Irodalomtudományi Intézetében működő, Rákai Orsolya vezette Corpus Alienum. A kultúra narratívái – korporális narratológia kutatócsoport munkájában. 2014 és 2017 közt a Móricz Zsigmond Irodalmi Alkotói Ösztöndíj egyik kurátora volt.
Irodalomtudományos munkái közül a legnagyobb figyelmet az Utazó elméletek. Angolszász politizáló elméletek kelet-európai kontextusban című monográfiája keltette: a monográfia 2015-ben az MTA Irodalomtudományi Intézetének Erdődy Edit-díját is elnyerte. A mű az 1990-es évek elejétől a kétezres évek közepéig vizsgálja az irodalom politikai és társadalmi funkciójára vonatkozó kortárs és közelmúltbeli irodalomszemléleteket, és ezen szemléletek intézmény- és társadalomtörténeti hátterét magyar, angolszász és kelet-európai kontextusban. Fókuszában az angolszász politizáló elméletek kilencvenes évekbeli magyar recepciójának sajátosságai – mindenekelőtt a recepció depolitizáló jellege – állnak, és ezeket a sajátosságokat a könyv a posztkommunista Kelet-Európa kultúr-, társadalom- és gondolkodástörténetébe ágyazva fejti ki.
Horváth Györgyi 2014-ben külföldre, Nagy-Britanniába költözött, szakterületet váltott, és 2014-től a London School of Economics and Political Science (LSE) média szakán folytatott doktori tanulmányokat. 2019 márciusában megvédett disszertációjának témája a családon belüli erőszak diskurzusának a magyar hírmédiában való megjelenése volt a 2002 és 2013 közti időszakban. 2019-2020 között a London School of Economics and Political Science Média és Kommunikáció Tanszékének tudományos munkatársa volt. 2020-tól szabadúszó, médiával és genderrel foglalkozik, 2022-től az észtországi Tallinni Egyetemnek, azon belül is a „Baltic Film, Media, and Arts Schoolnak” a visszatérő oktatója.
A magyar humántudományos nyilvánosság legutóbb a Szépírók Társasága Női Érdekvédelmi Fórum (SZÍN) által életre hívott ún. „díjmonitoring program” kapcsán találkozhatott a nevével: a vezetése alatt 2022-ben indított program segítségével a mindenkori előző évben kiosztott hazai szépirodalmi díjak díjazottjainak a nemi arányait monitorozzák, és vetik egybe a hazai elitkiadók szépirodalmi könyvtermésével.
2023. szeptember 23.
Adamik Mária szociológus, szociálpolitikus a hazai feminista mozgalom elmúlt közel 40 éves történeti szakaszának egyik legfontosabb és megkerülhetetlen személye. Gondolatai és munkássága máig fontos sarokpontot és viszonyítási alapot jelentenek a nők helyzetének javítása érdekében munkálkodó hazai aktivisták, kutatók, oktatók és az ügy iránt elkötelezett érdeklődők számára.
Adamik Mária 1984-től tevékenykedik az Eötvös Loránd Tudományegyetem kötelékében, a kezdetektől fogva fontos szerepet töltött be az egyetem szociálpolitika, valamint szociális munka szakok képzési tereinek fejlesztésében, aktualizálásában és kidolgozásában. Már e tevékenysége során is alapvetőnek tekintette, hogy a nemek közötti társadalmi viszonyok problémáját, annak tárgyalását beépítse az egyetemi kurzusokba. Ezzel már a ’80-as években elkezdte a feminista és a nemi igazságossági szempontok oktatáson keresztül való befoglalását a jövő szociális szakembereinek látásmódjába.
Adamik Mária a rendszerváltás időszakában az újra nagy lendületet kapó hazai nőmozgalmi aktivizmus egyik motorja lett. Alapító tagja az 1989 óta működő és 1990-ben bejegyzésre kerülő Feminista Hálózatnak, és hozzá fűződik a már nevében is rebellis Civil Ombudsnő Alapítvány létrehozása. Utóbbi keretében működött az azóta is unikálisnak számító Nővonal telefonos szolgáltatás, ahol szociálpolitika, szociális munka, szociológia, pszichopedagógia szakot végzett vagy azt tanuló, erre kiképzett nők fogadták főként olyan nők hívását az ország minden pontjáról, akiknek nem volt kivel megbeszélniük azokat a problémákat, amelyekkel nőként szembesültek. A Nővonal példaértékű vállalkozás volt nem csak abban a tekintetben, hogy az államhoz képest alternatív női szükségletértelmezés mentén biztosította szolgáltatását, hanem abban is, hogy a lehető legholisztikusabb keretben, nem egy speciális területre fókuszálva, hanem a problémák valós komplexitásában igyekezett a női hívók ügyeire reagálni.
A ’90-es években több külföldi ösztöndíjat is nyert (például a Rutgers és a Johns Hopkins egyetemekre), amelyek egyrészt tovább inspirálták a feminista és gendertanulmányok területén, másrészt felismerte a kelet-nyugat törésvonal és egyenlőtlen viszonyrendszer jelentőségét a feminista aktivizmusban és abban, hogy különféle régiók nőit a globális kapitalizmus és patriarchátus hogyan kapcsolja be kizsákmányolási folyamataiba. A „Nagy Fehér Üzemmód” metaforával társadalomkutató kollégáit messze megelőzve leplezte le a neoliberalizmus fehér férfiuralmát.
A ’90-es évek második felében egyre nagyobb tér nyílt arra, hogy a feminista szempontok a felsőoktatási képzések tartalmában is erőteljesebben megjelenjenek, illetve elkezdődött a hazai „gender studies” képzés intézményesülési folyamata. Adamik Mária ezekben a folyamatokban is úttörő szerepet vállalt. Az ELTE-n ez az időszak a nemek közti társadalmi viszonyokkal foglalkozó kurzusok aranykora volt. Már az 1993/1994-es tanévben tartott Társadalompolitika című kurzusának fókuszában is az állt, hogy a társadalompolitika hogyan alakítja a nemek közti kapcsolatokat. 1995-től kezdve dolgozott a társadalmi nemek tudománya egyetemi szintű képzés hazai akkreditációján, amely végül önálló mesterszakként a Közép-Európai Egyetemen (CEU) került akkreditálásra. Ezzel egyidőben az ELTE-n megalapította a Gender Studies Kutatóközpontot, és a szociológia szakon a gender studies szakirányú képzési programot. Ezzel letette az alapjait annak a folyamatnak, amely majd később a magyar nyelvű önálló Társadalmi Nemek Tanulmánya mesterszak megszervezéséhez és elindulásához vezet 2017-ben.
Oktatói munkája nem csak az ELTE-hez kötötte. Docensként oktatott a Pécsi Tudományegyetem Ilyés Gyula Kar Szociális Munka és Szociálpolitika Intézetében, ahol lehetősége nyílt arra, hogy a komplex női szociális szolgáltatások témáját a kistérségfejlesztés gazdasági-politikai kontextusával ötvözze. A CEU Gender Studies Department tagjaival és az ottani Gender Studies MA-szakkal is hosszú ideig volt szoros a kapcsolata, több alkalommal tartott kurzusokat és előadásokat, egyfajta híd- és közvetítő szerepet is betöltve a magyar egyetemek, kutatóhelyek, valamint feminista aktivisták és a CEU között.
Oktatói pályájának egyik fontos sarokpontját jelentették családszociológiai kurzusai, ahová akkor is át tudta menteni a genderparadigmát, amikor a külső források elapadása és az intézményeken belüli ellenállás vagy nem elégséges szövetséges miatt a korábbi prosperitáshoz képest szűkültek a lehetőségek a feminista és genderstúdiumok előtt. Forradalminak számított az a megközelítése, amely a családra a genderviszonyokból tekint rá, ami szemben állt a hagyományos demográfiai és funkcionalista paradigmával. Hiánypótló munkaként tartják számon ma is az általa szerkesztett “Bevezetés a szociálpolitika nem szerinti értelmezésébe – Gendering Social Policy” című kötetet, amely az első gender szempontú alapozó tankönyv szociális munkások és szociálpolitikusok számára. A tankönyvet, amelynek bevezető tanulmányát is jegyzi, széleskörben ma is használják a hazai felsőoktatásban.
Mindeközben a nyilvánosságban is kérlelhetetlenül képviselte elveit. Szervezett tüntetést az abortusz-szabályozás szigorítási terve ellen, többször is kemény konfliktusokat vállalt a szexmunka-fogalom elterjesztésének megakadályozása érdekében, és síkra szállt a prostitúció, a pornó- és a szexipar ellen.
Adamik Mária iskolát teremtett azzal, ahogyan folyamatosan megkérdőjelezte a megkérdőjelezhetetlennek tartott nézőpontokat, alapvetéseket a tanításban, nyilvános megszólalásaiban és a civil nőmozgalomban. Több évtizedes munkássága, aktivizmusa, oktatói és a mai napig tartó mentori tevékenysége és támogató jelenléte sokunk számára szolgál példamutató iránytűként, és személye felbecsülhetetlen értéket jelent ma is a hazai feminista mozgalom számára.
Mindezekre tekintettel, a kuratórium egyhangú döntése alapján, Adamik Mária a Kaffka Margit-díj 2022 évi díjazottja.
2022. szeptember 23.
Joó Mária egyetemi tanulmányait az ELTE Bölcsészkarán végezte magyar-latin-görög szakon. Filozófiai tanulmányokat német egyetemeken folytatott: két évig Tübingenben, majd később két évig Wuppertalban, előbb DAAD (1977-79) majd Hertz (1991-1993) ösztöndíjasként. Néhány évig az ELTE BTK Latin Tanszék, majd 1979-től az Újkori és Jelenkori Filozófia Tanszék oktatója. 2009-től habilitált egyetemi docens; megalakulása óta külső tagja a TNT, Társadalmi Nemek Tudománya Kutatócsoportnak a Szegedi Tudományegyetemen.
Tudományos érdeklődése eleinte a Platón-kutatásra fókuszált. Doktori disszertációját 1977-ben “Az enthusziaszmosz fogalom Platón filozófiájában” címen írta, kandidátusi disszertációját „Aspekte der Platonischen Erostheorie /Philosophie, Ähnlichkeit, Geschlecht/” témában 1996-ban védte, és főleg ilyen témájú órákat tartott. Később Platónon keresztül eljut a modern filozófia számos képviselőjéhez, Derrida, Popper, Heidegger munkáival foglalkozik. Filozófia és filozófiatörténet viszonya problémájának tekinti a görög filozófia modern újjászületése jelenségét, amelyet a hermeneutika, a megértés-értelmezés tudománya elméleti kereteiben helyez el. Már a hetvenes évek végén, tübingeni tanulmányai során kezd el ismerkedni Gadamer vonatkozó munkáival. Platón művei kapcsán foglalkozik számos egyéb elméleti témával is: a mítosz, a metafora, az irodalmi forma filozófián belüli szerepével, művészet és filozófia, mítosz és logosz kapcsolatával, viszályával. Az 1990-es évek végétől oktatási tevékenysége az etikára, társadalom-, és politikai filozófiára, illetve a filozófiai antropológiára koncentrálódik. Habilitációjára az ELTE BTK-n 2009-ben került sor „Modern lábjegyzetek Platónhoz” című dolgozatával.
A magyar filozófiai gondolkodásban elsők közt vállalkozott az új, transzdiszciplináris terület, a nemek azonosságának és különbségének vizsgálatára, a gender tudomány felvetéseinek a filozófia tudományába való beemelésére. Évtizedeken óta tart előadásokat, szemináriumokat a kérdés filozófiatörténeti, társadalomfilozófia, tudományfilozófiai, etikai vonatkozásairól anyaintézményében, illetve meghívott előadóként más hazai és nemzetközi egyetemeken (SZTE, CEU, Bécs, Bergen, Wupertal, Freiburg). A társadalmi nemek kérdéseinek kutatását a filozófiai antropológiához és olyan tudományos elméletekhez köti, melyek az emberi természettel foglalkoznak. A szociobiológia, evolúciós pszichológia, és etológiafeminista filozófiai kritikáját tűzi ki célul. 1998-2000-ben az Open Society Support Foundation egyéni kutatási támogatásában részesülve Philosophy of Love/Desire and the Representation of Gender projekten dolgozott. 2010 után a környezetfilozófia és bioetika témája felé fordult, illetve Simone de Beauvoir feminista fenomenológiai és posztszocialista recepciójára koncentráló munkássága válik napjainkig meghatározóvá (angol, francia, német nyelven is jelentek meg tanulmányai a témában).
Pályája során a filozófia szakon minden szinten oktatott; a politikai filozófia és fenomenológia doktori programjában is, de tartott nagy népszerűségnek örvendő gender viszonyokat és elméleteket elemző, általánosan művelő, szabadon választható kurzusokat is. Jelentős publikációja a HEFOP pályázat keretében írt szabadbölcsész e-tankönyv, az Emberi természet, női természet. Számos egyetemi kurzus kötelező olvasmányaként használják a Magyar Filozófiai Szemlében megjelent, „A feminista elmélet és a (női) test” című tanulmányát.
Az International Plato Society és az International Association of Women Philosophers tudományos társaságok tagja, rendszeres vendégelőadója a TNT, a Társadalmi Nemek Tudománya kutatócsoport, SZTE BTK AAI által szervezett NYIM konferenciáknak, szakkollégiumokban tart feminista nézőpontból összeállított filozófia órákat (Corvinus Egyetem Társadalomelméleti Szakkollégiuma, Határontúli Magyarok Márton Áron Szakkollégiuma). A társadalmi nemek tudománya népszerűsítése szempontjából különösen fontosak a különböző női civilszervezetek által szervezett szabadegyetemeken tartott előadásai és kerekasztal beszélgetései. Nemzetközi tudománypolitikai tevékenysége is figyelemre méltó, az Európai Bizottság Kutatási Igazgatósága magyarországi konferenciáinak rendszeres résztvevője: közreműködött a Women in Science és a Gender Mainstreaming programokban, valamint a Norvég Alap által finanszírozott ELTE Quality Assurance projektben.
2021. szeptember 24.
Louise O. Vasvári, azaz Vasvári Alojzia Olga Budapesten született, nyolcéves koráig élt Magyarországon, majd egy év kolumbiai tartózkodás után családjával az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Ott járt egyetemre, PhD tudományos fokozatot a University of California, Berkeley-n szerzett irodalomtudományból. Ma a Stony Brook University professzor emeritája és a New York University oktatója, de vendégtanárként számos egyetemen tartott kurzusokat, köztük a Cambridge Universityn és a Berkeley-n. Magyarországon az új század első évtizedében tanított az ELTE-n, a CEU-n és a Szegedi Tudományegyetemen is, ahol a Társadalmi Nemek Tudománya Kutatócsoport külső tagja 2009 óta.
A transzkulturális tudományos élet egyik megteremtője, angol, magyar és spanyol nyelven megjelent tudományos írásai, könyvei széles érdeklődési körről tanúskodnak. Louise O. Vasvári úttörő munkát végez a női szempontok, a genderrel és szexualitással kapcsolatos kérdések feltárásában a középkortól napjainkig az irodalomtudományban, a nyelvészetben, a kultúratudományban, a női életírás kutatásában és a holokauszt-kutatásban. Kutatásait egyszerre jellemzi az originalitás és erudíció. Az összehasonlító magyar kultúratudományról Steven Tötösy de Zepetnek társszerkesztésében a Purdue University Pressnél 2011-ben angolul megjelent kötete, a Comparative Hungarian Cultural Studies egy új tudományterület hazai alapjait fektette le. Legújabb tanulmányaiban a női holokausztnaplók ételreceptjeit, az első magyar szépségkirálynőről, Simon Böskéről szóló elemzésében pedig a nemi szerepek, a nemi és faji identitás kérdését vizsgálja a két világháború közti Magyarországon.
Louise O. Vasvári felbecsülhetetlen értékű hozzájárulása a magyarságtudomány nemzetközi kutatásához a Hungarian Cultural Studies című, az USA-ban megjelenő e-folyóirat gondozása, melynek főszerkesztője. A Hungarian Cultural Studies széles spektrumú, a magyar irodalommal, történelemmel, tág értelemben vett kultúrával foglalkozó hungarológiai folyóirat. Az angol nyelvű lap a nemzetközi szerzőgárda legszínvonalasabb írásainak ad helyet, s Louise O. Vasvári önzetlen, fáradhatatlan munkájának köszönhetően az itt publikáló magyar kutatók a folyóirat révén a nemzetközi tudományos életbe kapcsolódhatnak be.
Az írásaiban a női szempontot érvényesítő tudósként és fáradhatatlan szerkesztőként, a tudományos élet szervezőjeként Louise O. Vasvári méltó módon képviseli Kaffka Margit szellemiségét.
2021. február 19.